aholdra | május 31, 2020 | 0 Megjegyzés
Gondoltam, hozok egy ilyen posztot is amiben leírom, miért is ezt választottam a blog cimének. Tudnod kell, hogy nekem mindig is nagyon nehéz volt címet vagy nicknevet választanom. Legyen szü akár tumblrről, instagramról, akármiről, és mindig csodáltam másokat akik tök egyszerűen tök kreatív, szép és egyedi neveket tudtak kitalálni ilyen célra. Én ilyenkor általában a kedvenc zenéimből inspirálódok és brainstormingolok párhuzamosan. És próbálok rájönni miben vagyok ott legjobban "én" és mi illik legjobban ahhoz amit én szeretnék képviselni. Valójában az aholdra, is így született. Ültem órákon keresztül és inspirálódtam és gondolkodtam, hogy mi lehet az. Nem is emlékszem már mit szerettem volna először, mivel mikor jött ez, tudtam, hogy ez lesz az igazi. Azt tudom mondani, hogy kedzetben egyetlen egy igazi inpiráció volt ami miatt ezt a címet választtottam, aztán utólag rájöttem, hogy igazából voltak olyan dolgok is amik teljesen indirektet voltak.

Az első számú inspiráció, aiből kiindult ez az egész, az egy RPG játék ami teljesen megfogott. Ennek a játéknak ugyanaz a címe mint a blognak, angolul. Vagyis To The Moon. Egy fantasztikus játék és csak ajánlani tudom mindenkinek, rengeteg boldogsággal, meghittséggel és szomorúsággal töltöt fel, persze jó értelemben, ha ilyen egyáltalán létezik. :,D Amit biztosan tudok az az, hogy Iphone-ra fizetősen letölthető, ebből következtetve szerintem Androidos telefonra is, de talán oda nem kell fizetni érte. PC-re pedig ingyenes letöltheti mindenki. A története arról szól, hogy van cég ami éppen meghalni készülő embereknek segít azzal, hogy eltörölik az adott ember megbánását valamivel kapcsolatban. Ezt különböző gépek segítségével teszik, úgy, hgoy a fejükbe kerülnek és megváltoztatják az emlékeiket, és ezáltal felülírják a régieket és az illető megcselekszi azt aminek a hiányában ez a megbánás benne van. A döntések meghozása pedig különbőző kirakós játékokon keresztül történik. És ami miatt megfogott még az az, hogy hihetetlen szép soundtrackje van a játéknak.
Miután végigjátszottam ezt a játékot, nagyon sok dolog átfogalmazódott bennem, és tényleg egy ilyen hűha érzés volt benned. (persze nyilván ott volt az az üresség is amikor hetekig nézel vagy játszol valamivel, aztán végetér és csak így űlsz, hogy na most mi lesz veled)

És ami teljesen indirekt volt. Az egyik az az, hogy nagyon lenyűgöz a világűr (de kit nem?), és rengetegszer van úgy, hogyha nem tudok aludni, akkor youtube-on keresek valami 5 órás dokumentum filmet az űrről (ha éppen nem ASMR-t nézek) és arra alszom el, mert teljesen megnyugtat, ha azt hallgatom, hogy hogyan keletkezett ez az egész vagy mi történik egy-egy random bolygón, vagy éppen azt, hogy hogy fog majd elpusztulni (creepy). És tök jó, hogy mivel ennyire szeretem ezt a témát, anélkül, hogy ezt fejben tartottam volna a pillanatban amikor eldöntöttem, hogy ezt a nevet akarom használni, kapcsolódik egy olyan dologhoz ami felé nagy érdeklődéssel vagyok.

Természetesen a következő dolog egy személy, akit nagyon szeretek, és talán azt is mondhatom, hogy ő az egyetlen egy művész aki iránt a legrégebb óda érdeklődök és bármi amit csinál le tud nyűgözni. Ez a személy pedig Lana Del Rey. A dalaiban egy visszatérő motívum a Hold, ami által számomra is, hiszen nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék meg tőle egy számot. ((nem is olyan régen jöttem rá mennyire illik most az élethelyzetemhez az egész Norman Fucking Rockwell))

És legutolsó sorban, nagyon sok jelentése van számomra a Holdnak. Számomra szimbolizálja az álmok megnyilvánulását, arra emlékezetet, hogy nem számít ha néha nem vagy "egész", attól még ugyanaz rejlik bennem mint mikor "teljes" vagyok. Szimbolizálja egy másik világot, egy célállomást az életben ahová szeretnék eljutni, és ezáltal mindig arra emlékeztet, hogy mindig tartsam szem előtt a vágyaim és tegyek meg mindent annak érdekében, hogy mindig fejlődjek és minden tettemmel közelebb kerüljek ahhoz, hogy valósággá váljon az amit szeretnék elérni.

És persze a hangulat. Vagy az esték hangulata. Alapvetően egy introventált személyiség vagyok, és termászetesen esténként sokkal inspiráltabb vagy motiváltabb vagyok mint nap közben. Sokkal több jó ötlet jut eszembe, valamiért sokkal jobban megtalálom a szavakat az érzelmeim kifejezésére, vagy szimplán arra, hogy elmondjam pontosan mi is van a fejemben, mik a gondolataim.

És igazából ez lett volna a blog nevének a története, remélem tetszett nektek <3



the cosmos in your eyes

Wanna pull an all nighter And get into something we'll never forget. Wanna stay up and party The weekend away and not know when to quit. Wanna drive in the night to the end of the earth And go over the edge. Wanna wake up with you And say baby let's do it all over again.

ONE TWO
THREE FOUR